Kuni peca: barátság, szabadság, paprikáskrumpli

Hónapokig vártuk a tavasz érkezését, hogy Cani barátommal végre valahára kijussunk a Kuni (Kiskunsági Öntöző Főcsatorna) partjára és eltölthessünk egy jó pecás napot – mindentől távol szabadon, csak a pecára, pihenésre, egy jó főzésre és a természetre koncentrálva. Szép napos, de hűvös reggelen érkeztünk meg – jól éreztük magunkat, imádtuk a víz és a környező fák, friss mező illatát.

Azonban túl sok pihenést egyenlőre nem hagytunk magunknak, tétovázás nélkül elő a botokkal és már pecáztunk is, nem eredménytelenül! Már a peca elején megindultak a pontyok, jó pár szép példányt parta segítettünk.

Aztán utána egész nap semmi, de nem is bántuk…

És hát a jó levegőn jól megéheztünk. Vidéki gyerekek lévén, mit is főzhettünk mást, mint egy jó kis paprikáskrumplit bográcsban, persze saját gyártású házikolbásszal 🙂