Meglepetés compó

Kellemes tavaszi délutánon feederezni indultunk a stégre.

Igen, arra a bizonyos stégre és arra a bizonyos “Dunaízű” vízre, amely már 10 éves koromban egy kisebb csodával lepett meg. Annak idején a jó jegyekért kapott merítőhálómmal kishalakra vadásztam a stég előtt/alatt – horgásztudomány hiányában – a mielőbbi fogás reményében. Sok-sok apró keszeget sikerült fognom, de egyszer csak nagy meglepetésemre valami nagy, súlyos és “hatalmas lény” került hálómba a stég alól, méteresre nyújtva azt… Szívem a torkomban dobogott, soha nem éreztem még ehhez hasonló horgászizgalmat. Szerencsém volt, minden erőmet összeszedve, kisegítettem az ismeretlen “lényt” a stégre.

A lény sem hagyta magát, menekülése érdekében iszonyatos vergődésbe kezdett, persze én nem hagytam, a stég egyik végétől a másikig küzdöttünk egymással a hálóba össze-vissza gubancolódva, majd végül a kezeim közé vehettem – későbbi horgász élményeim meghatározó szereplőjét – életem első nagy halát egy compót! Az örömöm leírhatatlan volt, de sajnos nem tartott sokáig… a hal utolsó erejét is összeszedve nagyott rúgott, majd rövidesen újra éltető elemében, a vízben találta magát – legnagyobb bánatomra. Régen volt, de ez az élmény végigkísérte későbbi horgászataimat.
Ezen a délutánon azonban hosszú idő után újra találkoztunk, ugyan ott. Ugyan nem én, hanem barátom fogta, de ez mitsem vont le az újbóli találkozás élményéből! Rövid fényképezkedés és csodálat után természetesen feltétel nékül visszaengedtem a vízbe. (Ugyanakkor 2011-ben az RSD-n a compó fajlagos fogási tilalmát rendelték el az állomány védelme érdekében)

A szerelékünkről és a csaliról néhány szó: feeder bot, giliszta, csemege kukoricával és áztatott – valódi – mézeskalácssal dúsított kaja.

RSD, 2011. május.