Ritka alacsony vízállás a Dunán

2011. november végén a Duna vízállása rendkívül alacsonyan állt, így egy szép napos délután meglátogattam a tassi V-VI-os vizet egy kellemes kis séta kedvéért a tassi zsiliptől a Csepel-sziget déli csücskéig, illetve – ugyan csak a telefonom volt nálam – megörökítettem ezt a régen nem látott jelenséget (állítólag utoljára az ’50-es években volt ilyen alacsony a vízszint).

Több horgásszal is találkoztam, köztük egy ismerősömmel, aki a Turbina öbölben (érdemes megnézni az öböl végében található jó néhány kútgyűrűt) feederezett, szép fogásokról nem számolhatott be, csupán néhány törpeharcsát sikerült horogra kerítenie egész délután – előfordult, hogy egy horgon kettő darab egyszerre 🙂

A víz rendkívül tiszta, áttetsző volt, a szintje pedig… be lehetett sétálni szinte a meder közepéig a sóderos, vándorkagylókkal teli aljzaton, no meg találtam egy szép nagy traktor gumit is.

Néhány horgásztárs pontosan ott, a “víz közepén” próbálkozott, de véleményem szerint szintén eredménytelenül.

A galéria képei magukért beszélnek.

 

Duna, 2011. november

Kuni peca: barátság, szabadság, paprikáskrumpli

Hónapokig vártuk a tavasz érkezését, hogy Cani barátommal végre valahára kijussunk a Kuni (Kiskunsági Öntöző Főcsatorna) partjára és eltölthessünk egy jó pecás napot – mindentől távol szabadon, csak a pecára, pihenésre, egy jó főzésre és a természetre koncentrálva. Szép napos, de hűvös reggelen érkeztünk meg – jól éreztük magunkat, imádtuk a víz és a környező fák, friss mező illatát.

Azonban túl sok pihenést egyenlőre nem hagytunk magunknak, tétovázás nélkül elő a botokkal és már pecáztunk is, nem eredménytelenül! Már a peca elején megindultak a pontyok, jó pár szép példányt parta segítettünk.

Aztán utána egész nap semmi, de nem is bántuk…

És hát a jó levegőn jól megéheztünk. Vidéki gyerekek lévén, mit is főzhettünk mást, mint egy jó kis paprikáskrumplit bográcsban, persze saját gyártású házikolbásszal 🙂