Január első hete. A mindenre elszánt horgász kartársak már sorban állnak a horgászirodákban. Mit ad isten én is… és amint kisült a friss engedély spuri, irány a part. A képeket most csak tőszavakban kommentálnám: társaság, tábortűz, bor, tea, menyusok 
Még az első hó előtti napon kimentem horgászni, mert már elvonási tüneteim voltak. Elhívtam magammal az apósom, mivel ő is ment volna – csak egyedül nehezebben indul el az ember. Úgy gondoltuk megpróbálunk halszelettel menyhalra horgászni – hátha összejön egy főzésre való. Felszerelésként egy teljesen általános dunai szereléket (nagyjából ugyanaz mint a márnás szerelék csak nagyobb horoggal) és fagyasztott csalihalat vittünk magunkkal. Három órás fagyoskodás után feladtuk mivel csak egy-egy kapásunk volt. Azért nem tértünk haza üres kézzel, apósom meg is fogta azt az egyet. Kattintottam párat de az éjszakai fotózást még gyakorolni kell. Több alkalmam nem adódott az ünnepek alatt, ez volt az idei utolsó pecám, de jövőre újra próbálkozom. Nem is olyan sokára.
Duna, 2011. december
2011. november végén a Duna vízállása rendkívül alacsonyan állt, így egy szép napos délután meglátogattam a tassi V-VI-os vizet egy kellemes kis séta kedvéért a tassi zsiliptől a Csepel-sziget déli csücskéig, illetve – ugyan csak a telefonom volt nálam – megörökítettem ezt a régen nem látott jelenséget (állítólag utoljára az ’50-es években volt ilyen alacsony a vízszint).
Több horgásszal is találkoztam, köztük egy ismerősömmel, aki a Turbina öbölben (érdemes megnézni az öböl végében található jó néhány kútgyűrűt) feederezett, szép fogásokról nem számolhatott be, csupán néhány törpeharcsát sikerült horogra kerítenie egész délután – előfordult, hogy egy horgon kettő darab egyszerre
A víz rendkívül tiszta, áttetsző volt, a szintje pedig… be lehetett sétálni szinte a meder közepéig a sóderos, vándorkagylókkal teli aljzaton, no meg találtam egy szép nagy traktor gumit is.
Néhány horgásztárs pontosan ott, a “víz közepén” próbálkozott, de véleményem szerint szintén eredménytelenül.
A galéria képei magukért beszélnek.
Duna, 2011. november
Én is kimentem a Duna-partra, hogy megnézzem az alacsony vízállást, és hogy lássam merre hogyan néz ki a kövezés alja. Elképesztő, hogy mennyi minden van illetve lehet a mederben. Végigsétáltam a kövezésen egy jó darabon rengeteg szemetet is láttam. Néhány érdekesebb ezek közül: bicikli váz, lópatkó, acélsodrony kötegek és az V-VI-os végén egy vascsónak. Ez utóbbit le is fényképeztem.
Duna, 2011. november
